Bodzalekvár

Levendulás sárgabaracklekvár

A hagyományos sárgabaracklekvárt pont annyira bolondítja meg a levendula, hogy pikáns, ám nagyon finom és harmonikus végeredményt kapj. Másfél kilogramm kimagozott sárgabarackhoz 300 gramm cukorra, ízlés szerint egy kis- vagy egy evőkanálnyi szárított levendulára, és ha nem bízol a lekvár besűrűsödésében, vagy nincs időd órákig főzőcskézni, zselésítőanyagra lesz szükséged. Kezdetnek turmixold össze a barackokat - ha idegenkedsz a héjától, forró vízbe mártva könnyebben lehúzhatod róluk, ám így időigényes a folyamat. Ha a szárított levendulád kis levelekből áll, akkor mozsárban törd össze, vagy daráld le, és így add a gyümölcshöz. A levendulás gyümölcspürét tedd lábasba, add hozzá a cukrot, és kezdd főzni - ha szeretnéd, most jöhet bele a sűrítő anyag, melyből már teljesen természetes változatot is találsz -, s forrástól számolva pár perc főzés után merheted is az üvegekbe. Feje tetejére állított állapotban, száraz dunsztban három darab 370 milliliteres üvegnyi lekvárt kapsz.

Sárgarépalekvár

Elsőre talán furcsán hangzik, de a sárgarépa édes íze miatt kifejezetten lekvárhangulatú végeredményt kapsz - ha elsőre idegenkedsz az élménytől, naranccsal is párosíthatod. Egy kilogrammnyi répát tisztíts meg, szeletelj fel, és tegyél fel egy fazékban főni annyi vízzel, ami épp ellepi. Ha puhára főtt, pürésítsd. Ezután egy maréknyi mandulát darálj le, facsard ki négy citrom levét, s kettőről a héját is reszeld le. Mindezeket ízlés szerint fél-egy kilogrammnyi cukorral együtt add a sárgarépához - ha narancsot is tervezel a különlegességbe, akkor itt adj hozzá egy pohár 100%-os narancslevet - , majd tedd fel főni egy kicsit. Végezetül a különleges ízélmény kedvelői pár evőkanál rumot is hozzáadhatnak a forró lekvárhoz, melyet már csak üvegekbe kell tölteni, s mehetnek is dunsztolódni.